6. rész

Sziasztok! Elnézést, hogy csak ilyen későn hozom a következő részt, de délelőtt nem értem rá, délután pedig nem voltam itthon. De már íme itt is van a 6. rész, remélem, mindenkinek elnyeri a tetszését. Végre kicsivel több Kimi lesz. :) Ja, és köszönöm a hozzászólásokat (bocsi azért is, hogy jelenleg nincs energiám rájuk válaszolni)!

Yenna

Brian és Vanessa azt találta ki, hogy a finn elérhetetlen Jégember imidzse mellé én a forróvérű, csábító lányt alakítsam. Ezzel csak az volt a baj, hogy Kimi tiltott gyümölcs volt számomra, annak ellenére, hogy rettentően jóképű pasi, és emiatt elég nehezen tudtam elengedni magam, hogy úgy nézzek rá, mint aki máris felfalja.

Vanessa hosszú percekig igazítgatta a szőke férfit, hogyan álljon, amit amaz meglepő módon türelmesen tűrt, végül abban állapodtak meg, hogy lazán a falnak dőlve fog állni, lábait keresztbe téve, bal keze a zsebében – nyilvánvalóan a mobilját szorongatta –, Mióta rágta a fülemez, míhmíg jobbjával a mellette álló szerelőállványba kapaszkodott. Minden tekintetben ő volt a Jégherceg, főleg azok után, hogy kék szemeit rám emelte, ettől önkéntelenül is megremegtem. Francba! Mindig is tudtam, hogy Kimi Räikkönen szívdöglesztően jó pasi, de így látva őt éreztem, ha nem vigyázok magamra, úgy megégek, mint egy béna szakács rántottája.

Tétován sétáltam oda hozzá, és közben nem tudtam eldönteni, mit kezdjek mindkét kezemmel. Legszívesebben beletúrtam volna hosszú, szőke hajába, vagy megérintettem volna a karját, de e helyett csak álltam, és igyekeztem kifejezéstelen pillantással bámulni rá – piszok nehéz volt. És a fotós csakis arra várt, hogy én pozícióba álljak.

– Jenna, készen állsz? – hallottam meg mögülem Brian hangját, és már majdnem megráztam a fejem, de aztán nagy nehezen bólintottam. – Oké, akkor tégy úgy, mintha éppen Kimi felé akarnál hajolni. És ha lehet, csinálj valamit a kezeiddel!

Kétségbeesetten pillantottam a finnre, aki megérezhette vívódásomat, mert váratlanul jobb karját a derekam köré kulcsolta, és majd magához húzott.

– Nem harapok – mormogta, lehelete az arcom csiklandozta.

– Az jó – súgtam vissza, és hogy végre teljesítsem tanárom óhaját, óvatosan felemeltem mindkét kezemet, hogy utána az egyiket bal vállára, a másikat pedig mellkasára tegyem. – A feleséged nem féltékeny, hogy ennyi lánnyal pózolsz az F1-es újságnak? – kérdeztem aztán tőle, továbbra is épp hogy csak súgva, mire az arckifejezése azonnal megváltozott.

– Azt mondtam neki, hogy egy teljesen normális fotózás lesz – válaszolta, én pedig kérdőn vontam fel a szemöldököm. – Más szóval nincs teljesen tisztában a helyzettel – tette hozzá magyarázatként.

– Nem engedné meg, ha tudná? – kérdezgettem tovább, bízva abban, hogy nem taszít el azonnal magától, amiért ilyen személyes témát feszegetek, de szerencsére halvány mosolya megnyugtatott.

– El kellene mondanom neki, hogy tudjam, mit szólna hozzá. A bátyád az elmúlt pár napban rengeteget mesélt rólad – váltott Kimi hirtelen témát.

– Komolyan?

A finn ismét elmosolyodott, most már kicsit szélesebben, és közben hallottam, hogy a fotós megállás nélkül kattogtat. Gyorsan, hogy ne csak egy pozícióban legyek a képeken, elvettem kezem a mellkasáról, és felemeltem, de a hajától néhány centire megtorpantam. Csak azután mertem megérinteni a szőke tincseket, miután beleegyezően bólintott egyet.

Olyanok voltak, ahogy elképzeltem – selymesek és puhák, miközben ujjaim beléjük túrtam. Érintésem hatására jobb karja azonnal megfeszült a derekamon, aztán éreztem, hogy még közelebb von magához, mire arcunk csak pár centire volt egymástól. Ilyen közelről szemei még kékebbeknek tűntek, és mintha egy kis zöld is játszott volna bennük, ráadásul sokkal nagyobbaknak látszottak. Tisztában voltam azzal, hogy el tudnék veszni bennük, ha hagyom magam, és ebben az sem segített, hogy testéből csak úgy sütött a tűz felém, és nagy tenyere melegséget árasztott szét a derekamon. Aztán, amikor egy kényelmesebb helyzet érdekében jobb lábamat áttettem az összekulcsolt lábfeje előtt, megéreztem izgalmát.

Basszus! Erre egyáltalán nem számítottam, és nyilvánvalóan ő sem, mert rögtön szétette lábait, és kissé odébb tolta derekamat, habár arcunk továbbra is ugyanolyan közel volt egymáshoz.

– Bocs – lehelte, és tényleg látszott rajta, hogy kínosan érzi magát. – Napok óta nem láttam Jennit, és itt vagy te, egy ilyen ruhában…

– Semmi baj – biztosítottam őt gyorsan, miközben szívem újra vadul dübörögni kezdett. – Van egy bátyám, ismerem a férfi hormonokat.

– De én nős vagyok, és nem kéne az ellen küszködnöm, hogy meg ne csókoljalak.

Na, puff neki! Ha akarta volna, se tudta volna ennél nyíltabban kimondani, mit szeretne. És a fenébe, én is szívesen megcsókoltam volna. Gyorsan kell valami másik póz, ami alatt kicsit megnyugszunk.

Mivel Brian és Vanessa is szabad kezet adott nekünk egy idő után, elléptem Kimi mellől, és átsétáltam bal oldalára, hogy ott én is lezser módon dőljek neki a falnak. Persze tekintetével követett engem, ahogy hamarosan a testével is, így pár perccel később már egymással szemben álltunk. Pillantásunk egymásba fúródott, de legalább volt köztünk valamennyi tér.

– Mondd, nincs véletlenül eldugva egy ikertestvéred? – suttogtam, mire ő alig hallhatóan felnevetve rázta meg a fejét.

– Sajnálom, hogy csalódnod kell, de nincs, és klónomról sem tudok – mondta.

– Kár – biggyesztettem le a számat, amit a jelenetet árgus szemekkel figyelő menedzserem azonnal megszólt.

– Jenna, figyelj az arcvonásaidra!

Bosszúsan fújtam ki a levegőt, mire a finn vidáman felkuncogott.

Ezután már gyorsan ment minden, és arra eszméltem, hogy Kimi ellép mellőlem, majd Brad és Brian jelenik meg mellettem elégedett mosollyal az arcukon.

– Nagyszerű voltál, Jenna! – lelkendezett Bradley. – Olyan volt, mintha mindjárt egymásnak estetek volna! Egyszerűen zseniális! Pont ilyesmire gondoltunk!

Én annyira nem értettem ezzel egyet, és volt egy olyan gyanúm, hogy valaki nagyon nem fog örülni, ha megjelenik majd az újság. Arról már nem is beszélve, hogy én nem csak megjátszottam magam, hogy süt rólam a vágy. Még jó, hogy az elkövetkezendő percekben Daviddel kell modellkednem, és csak utána jön megint Kimi a közös képpel.

Mint percekkel később kiderült, ikertestvéremmel egy kormánykerékért kellett harcolnunk. Ez természetesen nem volt nehéz egyikünk számára sem, ha felidéztem azokat a pillanatokat, amikor gyerekként valamiért versenyeztünk. Például még most is élénken előttem van, ahogy egy hatalmas üveg cukorkáért folyik a vita. Anyukánk valamelyik szomszédtól kapta ajándékba, és David azonnal kijelentette, hogy csak ő ehet belőle, hiszen ő a fiú. Ahogy az általában történt, én azonnal ellenkeztem, majd elkezdődött a harc, és a szüleink csak közös erővel tudták elrendezni a dolgot – az üveg az éléskamrába került, mi pedig két órára a szobánkba bezárva.

– Ez most az enyém lesz – jelentette ki az egyik pillanatban tesóm, és ezt olyan hanghordozásban tette, mintha éppen azt döntené el, milyen pólót akar felvenni reggel.

Első reakciómban nem tudtam, mit csináljak, de aztán váratlanul a combjának támasztottam magas sarkúm – elégedettséggel töltött el az, hogy felszisszent –, majd kirántottam kezéből a kormányt. A heves mozdulat következtében megnyomhattam egy gombot, mert hangosan sivítani kezdett – Brian játékkormányt szerzett? –, mire kitört belőlem a kacagás, ahogy bátyámból is.

Ott álltunk egymással szemben, kezemben az elviselhetetlen hangon szirénázó játékkal, és úgy rázott minket a nevetés, hogy a végén már a könnyeim is folytak. De hát ikrek voltunk, és a civakodásaink ellenére nagyon is éreztük a másikat, ami az ilyen esetekben így jelentkezett. Csak nagy nehezen csillapodott nevetésem, de akkor Davidhez léptem, és szorosan a nyakára kulcsolt karokkal megöleltem. Természetesen testvérem karjai is azonnal életre keltek.

– Oké, ez tökéletes! – kiáltott fel valahonnan Brian. – Kicsit nyugodjatok le, és akkor kezdhetjük a hármas fényképezést.

– Ugye már nem haragszol rám? – suttogta David a fülembe, mire én szorosabbra húztam karjaimat a nyaka körül.

– Nem, de legközelebb ilyen horderejű dolgot ne hallgass el – feleltem neki hasonlóan halkan, és egy picit elhúztam a fejem, hogy a szemébe nézhessek. – Tudod nagyon jól, kinek drukkoltam a McLarenben, aztán a Ferrariban, amíg te nem jöttél.

– Igen, tudom – sóhajtott fel bátyám, aztán pár másodpercre szorosan megölelt. – Szeretlek, Jenna!

– Én is szeretlek, te lökött – csaptam vállon, és már húzódtam is el.

Mintha erre a pillanatra várt volna, megjelent mellettünk Vanessa, és sietős mozdulatokkal letakarította a nevetéstől arcomon végigcsorduló könnyek nyomát, majd megfordult, és kicsit rendbe szedte a testvéremet is. Amikor ezzel végzett, intett a fotósnak és Briannek, aki pedig a kicsit távolabb várakozó Kimi felé biccentett. A finn először vetett rám egy kiismerhetetlen pillantást, aztán lassan mellénk sétált, tanáromat követve.

– Mivel közös képről van szó, a versenyautóra gondoltam. David, te esetleg beülhetnél, Jenna, te elé a kocsira, míg Kimi, te Jenna lábai elé a padlóra. Majd ha elkészültek a képek, számítógépen megügyeskedjük, hogy a végén egy Ferrarit lássanak a rajongók.

Miután elhangzott az utasítás, pillantásomat a tőlünk néhány lépésnyire álló jelzéstelen Forma-1-es autóra szegeztem, és elképzeltem a helyzetet. Az még oké, hogy David beül a kormány mögé, és én rá a kocsi orrára, de hogy a finn a lábaim előtt ücsörögjön a földön. Uh! Ez nem lesz jó!

5. rész

Gonoszka, szerintem itt válaszolok. :) Szóval majd ki fog derülni minden, hogy pl Alonsónak miért kellett otthagynia a Ferrarit, de erre még picit várni kell. És akkor most jöjjön a folytatás!

Yenna

Ikertestvérem, ha akar, igazán félelmetes is tud lenni, és amikor a volt Ferraris Alonso kérdése elhangzott, ezt be is mutatta. Arcáról valósággal sütött a düh, miközben szemeit úgy összehúzta, hogy csak egy vékony rés látszódott belőlük. Ezzel pedig kellőképpen meglepett még engem is. Eddig nem volt tudomásom arról, hogy megromlott a viszonyul a spanyollal – elvégre három évig versenyeztek egy csapatban.

– Nem fogsz a húgommal fényképezkedni, Alonso – jelentette ki David határozottan, és kemény hangja csak még inkább fokozta döbbenetemet.

– Már megbocsáss, Moreno, de te ezt milyen jogon állítod? – vette fel a harcot a spanyol, és valószínűleg ezen kijelentésén felbuzdulva tesóm neki is ment volna, ha váratlanul a finn közéjük nem áll a maga szenvtelen stílusában.

– David, nyugi, ne csinálj balhét! – mondta halkan, és közben egyik karjával megszorította testvérem vállát.

– Ugye, nincs semmi baj? – lépett Bradley is hozzánk, hol engem, hol pedig a pilóták hármasát figyelve, aztán a férfiak között vibráló feszültségből elég hamar kitalálta, miről lehet a szó. – Talán, Mr. Alonso, ajánlhatom önnek Jenna helyett Ms. White-ot? – kérdezte utána, de Alonso nem igazán lelkesedett az ötletért.

– Én mégis inkább Jennát választanám…

– Jenna Ferraris ruhában van, ami azt jelenti, hogy csakis egy Ferrarisokkal pózolhat. Törődj bele, Alonso, és ne akard, hogy a padlóra kenjelek! – A fenyegetés egyértelmű volt Alonso felé, viszont David arca nem sokáig feszült meg a haragtól, mert hirtelen felém villantotta legbájosabb és legártatlanabb mosolyát. – Hadd mutassalak be az új csapattársamnak.

– Szemét! – szűrtem a fogaim között, de nem elég halkan ahhoz, hogy az említett finn ne hallja meg, mire Kimi kíváncsian vonta fel a szemöldökét, ahogy a mellőlünk még mindig nem tágító Alonso is érdeklődve figyelt minket, talán abban reménykedett, mégis őt választom.

– Cica?

– Emlékszel, mit mondtam neked Bradley irodájában? – néztem testvéremre felvont szemöldökkel, mire ő bocsánatkérő mosollyal válaszolt. – Ha valamit elhallgatsz előlem, ami velünk kapcsolatos, megöllek.

– De hiszen ez csak velem kapcsolatos – tárta szét David a karjait ártatlanul, miközben a szemein láttam, hogy pontosan tudja, mire gondolok.

– Viszont a testvérem vagy, és nagyon jól tudod, hogy mi a véleményem a dologról! – Amilyen erősen csak tudtam, vállon vágtam, ezzel ránk terelve minden figyelmet. – Miért nem mondtad el, hogy új csapattársad lesz?! – szegeztem neki a kérdést egy újabb ütés kíséretében.

– Talán azért, mert csak most fogjuk bejelenteni?

– Vagy azért, hogy nehogy megtudja, a világbajnokot külditek el – szólalt meg Alonso, és gúnyos hangja hallatán a pumpa olyan módon ment fel bennem is, hogy minden további gondolkodás nélkül léptem el bátyám és a finn mellett, egyenesen a spanyol elé.

– Ha nem tudnád, Alonso, Räikkönen is világbajnok, szóval ez nem lehet probléma, és ha már megbocsátasz, de az elmúlt percekben mutatott viselkedésed alapján szerintem a legjobban döntött a csapat, amikor leváltott. – Mire befejeztem, már tomboltam a dühtől, de nem akartam mindenki előtt jelenetet rendezni, ezért mély levegőt véve, és mosolyt erőltetve magamra hátat fordítottam az enyhén tátott szájjal rám meredő Alonsóra. – Helló, azt hiszem, mi még nem találkoztunk. Jenna Moreno vagyok – nyújtottam kezemet Kimi felé, aki az első pillanatban vonakodott a gesztust viszonozni, de aztán végül elkapta a kezem.

– Kimi Räikkönen.

Miközben kezem tökéletesen simult tenyerébe, jégkék szemeibe néztem – a magas sarkúmnak köszönhetően nagyjából olyan magas voltam, mint ő –, amelyek kifürkészhetetlen érzelemmel tele néztek vissza rám. Szőke haja kicsit hosszabban lógott a homlokába, lezser kisugárzást kölcsönözve neki, de ez csak még jóképűbbé tette. Abban a pillanatban olyan irigy voltam Jenni Dahlmannra, hogy egy ilyen pasast tudhat magának. A szívem önkéntelenül is gyorsabban vert, ezért gyorsan összeszedtem magam, majd óvatosan elhúztam a kezem – úgy tűnt, mintha neki sem akaródzna elengedni az enyémet.

– Örülök, hogy megismerhetlek – mosolyogtam rá, aztán fejemmel a minket árgus szemekkel bámuló bátyám felé intettem. – Mióta boldogít téged ez a jólélek?

– Te, csak semmi rosszmájú megjegyzés – nevetett rám David, mire én is felkacagtam.

– Akkor nem mondok semmit, persze veled még számolok – fordultam fenyegetően ikertestvérem felé, aztán kicsit elléptem tőlük, hogy megkeressem tekintetemmel Briant, aki éppen a McLarenes pilótákkal és Ashley-vel tárgyalt, persze ettől azonnal vigyorogni támadt kedvem. – Szólok Briannek, hogy bármikor kezdhetünk.

Miközben elsétáltam Davidtől és Kimitől, láttam, hogy Alonso kelletlenül Samantha mellé sétál, akivel még mindig ott várakozott menedzserem. Tisztában voltam azzal, hogy Brad szándékosan intézte így a dolgot, amiért rettentő hálás voltam neki. Így utólag örültem, hogy nem kell a spanyollal modellt állnom.

– Á, Jenna – mosolygott rám Brian, amikor meglátott, mire barátnőm és a két McLarenes is felém fordult. – Sikerült megoldani a dolgot?

– Igen – bólintottam, aztán széles vigyorra húztam a számat. – Csak a testvéremmel kerülhetek egy párba.

– Ez csak természetes – nevetett a férfi, és a többieken is látszott, hogy jól szórakoznak. – A két Morenót együtt kell fényképezni. Kezdhetünk veletek? – nézett az Ashley-Lewis-Jenson hármasra, majd utána vissza rám. – Aztán, ha úgy gondolod, jöhettek ti, a testvéreddel és Kimi Räikkönennel.

– Nekem tökéletes – bólintottam ismét.

Brian elvonult, hogy megbeszélje Vanessával a részleteket, így egyedül maradtam a két pilótával és Ashley-vel. Barátnőmön tisztán látszott, hogy teljesen be van sózva, amin egyáltalán nem csodálkoztam. Elég régóta rágta már a fülemet, hogy mutassam be neki Hamiltont.

– Jól nézel ki, Jenna – lépett a következő másodpercben Lewis hozzám, majd Ash kidülledő szeme láttára arcon puszilt.

– Köszi – mosolyogtam rá, aztán Jensont is üdvözöltem.

Mindkét pasi a konkurencia ellenére igazán jó barátságban volt bátyámmal, és még arra is rettenetesen ügyeltek, hogy a nyilvánosság előtt is érződjön – tekintve, hogy hány olyan pilóta van, akik látványosan fújnak egymásra. Persze ez sokszor csak a box utcában barátságosan váltott pár szóból állt, hiszen egy versenyhétvége mindig a folyamatos munkáról és felkészülésről szólt.

– Jenna, beszélhetnénk egymással? – pillantott rám jelentőségteljesen barátnőm, ezért bocsánatkérően biccentettem Lewiséknak, majd hagytam, hogy Ashley odébb hurcoljon. – Mondd, te jóban vagy velük, és ezt még csak nem is közlöd velem?! – esett nekem azonnal fojtott hangon. – Ha megtudom, hogy még a telefonszámuk is megvan! Azt mondtad, hogy csak a tévéből nézhetem!

– Ash – néztem lágyan a lányra, és békülékenyen megfogtam remegő kezeit. – Mint már korábban is mondtam, ők a bátyám haverjai, nem az enyémek, én csak messziről ismerem őket. Egy kezemen meg tudom számolni, hányszor találkoztam velük. A telefonszámuk pedig nincs meg, de most itt a lehetőség. Ha nagyon szeretnéd Lewis számát, kérd el. Szerintem biztosan örömmel megadja – tettem hozzá a végén mosolyogva, miközben reménykedve vártam barátnőm válaszát.

– Hát jó – morogta Ashley, és máris ott hagyott. – Lewis, fényképezés után megadod a számod? Igazán szeretnélek jobban megismerni.

Barátnőm váratlan szavai hallatán kissé felhorkantottam, majd még mindig enyhén döbbent arckifejezéssel mentem vissza testvéremhez – szerencsére Alonso már nem volt a közelében. Persze David azonnal észrevette rajtam, amit szóvá is tett.

– Valami baj van? – kérdezte, miközben láttam, hogy a finn is érdeklődve néz engem.

– Nem – ráztam meg a fejem, és alig hallhatóan felnevettem. – Csak Ashley megdöbbentett. Habár igazán nem kellene már meglepnie, de mégis állandóan ezt teszi.

– Már megint mit művelt a csaj? – nevetett fel.

– Úgy döntött, kicsit meggyorsítja a dolgokat pasi téren, ha érted, mire célzok – néztem tesómra, akinek szemei azonnal felcsillantak, miszerint nagyon is érti, csak ezután fordultam a minket némán figyelő Kimi felé. – És milyen érzés, hogy újra az F1-ben vagy? – érdeklődtem, amit csoda mód egy Jégemberes félmosoly követett.

– Jó – felelte, és közben overálja zsebébe vágta kezeit. – Izgalmas dolog volt kipróbálni a rallyt, de az igazi világom a Forma-1. És remélem, most majd kicsit szerencsésebb leszek, mint az utolsó évemben.

– Mondtam már neked, hogy a kocsi egy álom – mondta David, és arca rögtön felragyogott, ahogy a neki legkedvesebb téma került szóba. – Meglátod, hogy szinte muzsikálni fog a kezeid alatt!

– Majd meglátjuk – bólintott a finn, és már nyitotta volna a száját, hogy folytassa, de hirtelen megszólalt a telefonja, ezért azon nyomban előrántotta bal kezét, ujjai között a kitartóan rezgő mobillal. – Bocsánat, Jenni az, fel kell vennem – jegyezte meg elnézést kérve, és már hátat is fordított nekünk, hogy néhány lépést eltávolodjon tőlünk, de annyit még hallottam, hogy fogadja a hívást. – Szia, kicsim…

4. rész

Most is köszönöm a hozzászólásokat! :) Lassan végre elérkezünk a fényképezéshez. Ezzel kapcsolatban elárulnék egy kis apróságot, ami majd a későbbi fejezetekben, és a történet folyamán többször is előkerül: muszáj volt valamelyik pilótát kő bunkóvá tennem, aki esetleg szereti őt, előre bocsánatot kérek. Én egyébként nem utálom, semmi bajom vele, de most éppen ő rá esett a választásom. :) És akkor jöjjön a negyedik rész. Jó olvasást!

Yenna

Visszafelé úton természetesen ismét idegesítő megjegyzések és füttyögések kísértek, ráadásul egy idióta fiú a fotózás szakról még utánam is eredt, csak a stúdió ajtajánál tudtam lekoptatni magamról, miután finoman szólva is elküldtem melegebb égtájakra. Persze ez nagyon nem tetszett neki, de hol érdekelnek engem a nyomuló hímneműek érzései? Csakis egy valamit akarnak tőlem, amit viszont sosem fognak megkapni. Nem mondom, hogy nem voltak már egyéjszakás kilengéseim, mert akkor hazudnék, de inkább a tartós kapcsolatokat kerestem.

– Már tudom, miért te kapod állandóan a legjobb jegyet a csoportunkban. Biztos a tanárok előtt is így flangálsz.

Még csak a gúnyos hang irányába se kellett néznem, hogy tudjam, ki szólított meg. Samantha White, fogalmam sincs, miért, de rögtön az első pillanattól kezdve utált, és ennek hangot is adott, minden lehetséges módon, amit kebel barátnője, Nicole O’Hara teljes odaadással támogatott. Pedig sosem adtam neki okot az ellenszenvre.

– És ha ilyen ruhát hord, az miért baj? – kelt azonnal védelmemre Ash, miközben a tükrömhöz léptem, hogy ellenőrizzem, még mindig tökéletes-e a sminkem. – Nincs megszabva, hogy milyen öltözékben kell megjelenni az iskolában.

Jobb felől lányhoz nem illő horkantás csendült fel, ezért most már én is Samantha felé fordultam, mire alig bírtam visszafojtani nyögésemet. A vörös hajú lány egy Ferraris topban és egy hozzá illő piros rövidnadrágban feszített, és ez valamilyen okból azonnal idegesíteni kezdett. Ha most ez a csaj rászáll a bátyámra, én…

– Végül is, lehet, hogy igazad van – jegyezte meg elgondolkodva a lány, miközben jól látható mozdulatokkal nézett végig Ferraris felsőjén. – És mivel én most ilyen ruhában vagyok…

– Nem! – vágtam a szavába határozottan, mire felém kapta szemeit.

– Mit mondtál? – kérdezte döbbenten, és tekintete találkozott kemény pillantásommal.

Tudtam, hogy még most az elején kell tisztáznom ezt a dolgot Samanthával, ezért egy mély levegővétel után közelebb léptem hozzá. Szemem sarkából láttam, hogy rajtunk kívül mindenki, aki épp az öltözőben tartózkodott, abbahagyta az akkor folytatott tevékenységét, hogy ránk figyeljen. A csaj nagyképűen felvetette a fejét, én viszont nem hagytam magam. Vettem még egy mély levegőt, majd belefogtam.

– Azt mondtam, hogy nem. Még csak eszedbe se jusson, hogy David Morenóval pózolj. Szerintem az lesz a legjobb mindenkinek, ha a közelébe sem mész. Nem szeretném, ha rossz hatással lennél rá.

Valószínűleg, ha éppen nem azzal van elfoglalva, hogy megértse a mondandóm lényegét, nekem esik az utolsó hozzászólásom miatt. Ehelyett csak összeráncolta a homlokát, majd félredöntött fejjel mért végig.

– Csak nem magadnak akarod? – kérdezte, mire én hisztérikusan felröhögtem, és hallottam, hogy barátnőm is kuncogni kezd.

– Idióta! – csóváltam meg a fejem még mindig nevetve. – Tudod, a nevem Jenna Moreno, ahogy Davidnek is. Nem tehetek arról, hogy nem egypetéjű ikrek vagyunk, és nem hasonlítunk annyira egymásra, hogy mindenki azonnal tudja, ő az ikertestvérem. Azt hittem, ezzel régóta tisztában vagy.

Samantha elképedt arca minden eddigi bosszúságot megért, ahogy a mellette ácsorgó Nicole-é is – a sötétbőrű lány teljesen leforrázva bámult rám. Komolyan eszembe se jutott, hogy nem tudják, David és én testvérek vagyunk. Viszont úgy tűnt, hogy a csoport többi tagja sejtette a dolgot, mert észrevettem néhány modelltársamon, hogy magában somolyog – Samanthát és Nicole-t senki sem kedvelte túlságosan.

A bejelentésem utáni kínos csendnek hangos kopogás vetett véget, majd a következő pillanatban Brian lépett be az öltözőbe, Brad és egy szőke nő, Vanessa Hilton – minden fotózáson a beállásunkban segített – kíséretében.

– Üdvözletem, minden gyönyörű hölgynek – kezdett bele, mire vidám nevetések csendültek fel a teremben. – Remélem, mindannyian készen álltok a fotózásra. – Mindenki egy emberként bólogatott, ezért mosolyogva pillantott körbe. – Ezt jó hallani. De mielőtt belevágunk, szeretnénk veletek tisztázni néhány dolgot. Azt ugyebár tudjátok, hogy a vizsga témája a Forma-1 lesz, és szerintem már sikerült kitalálnotok, mit is kell majd csinálnotok. – Újabb kuncogások, majd Brian tovább folytatta. – Ezért megkérnélek benneteket, hogy a vendégeinkkel viselkedjetek úgy, mint egy igazi, profi modell. Nem örülnék neki, ha később rosszat hallanék rólatok. – Ha eddig volt bármiféle kétségem is, tanárunk kérése után teljesen szétoszlott – a versenyzőkkel kell pózolnunk. – Ezen kívül tudatom veletek azt is, hogy a képek megjelennek majd a januári Forma-1-es lapban. Van valakinek bármilyen kérdése az elhangzottakkal kapcsolatban? – nézett megint végig rajtunk, és természetesen Samantha feltette a kezét. – Igen, Samantha?

– Lehet választani, melyik versenyzővel állunk a fotós elé? – érdeklődött a lány, szándékosan vetve rám egy szúrós pillantást.

– Nem – rázta meg a fejét Brian, én pedig képtelen voltam visszafogni elégedett mosolyomat, amit Bradley és Ashley is észrevett, mire ők is halvány mosolyra húzták szájukat. – Mivel vendégekről van szó, az elsőbbség őket illeti. Persze mivel ti jóval többen vagytok, elképzelhető, hogy néhányan két versenyzővel fogtok fényképezkedni, talán ugyanabból a csapatból. Ebben az esetben mindkét kép belekerül majd az újságba. Egyéb kérdés?

Senki sem jelentkezett, ezért még egyszer ránk mosolygott, aztán megfordult, és a hármas kisétált az öltözőből, mi pedig lassan követtük őket.

– Most már értem, miért kedvelnek téged annyira. Mert egy Forma-1-es versenyző testvére vagy. Verseny jegyekkel fizettél nekik a jobb jegyekért? – lépett mellém Samantha.

– Te hülye vagy! – néztem rá, és mert semmi kedvem nem volt az idiótábbnál idiótább megjegyzéseit hallgatni, intettem Ashley-nek, hogy siessünk, így elsőnek léptünk ki a stúdióba.

Amíg mi készültünk, a stúdiót komplett Forma-1-es boxá alakították át. Volt ott minden, ami a valóságban is megtalálható egy-egy pilóta garázsában: versenyautó – igaz, jelzés nélküli –, gumik, szerelőállvány, a stúdió egy részén még a rajtrácsot is felfestették a padlóra, és a falakat is a valósághoz hasonlóan díszítették fel. Az egész jelenetet több reflektor világította meg, így mindent tökéletesen lehetett látni, és engem azonnal elfogott az az izgalom, amit általában akkor éreztem, ha David valamelyik versenyére látogattam ki. Tökéletesen biztos voltam abban, hogy nem lesz nehéz beleélnem magam a megadott helyzetbe.

– Odanézz! – súgta a fülembe Ashley, majd oldalba bökött, és amikor felé fordultam, fejével a stúdió bejárata felé bökött.

Izgatott tekintete láttán a megadott irányba pillantottam, és azonnal észrevettem az ikertestvéremet – na meg a többi huszonvalahány versenyzőt –, aki feltehetően a legújabb Ferraris overállt viselve az ajtó mellett támasztotta a falat. Természetesen közben vadul vigyorgott. Aztán a szemem tovább siklott, és azt hittem, hogy szemgolyóim kiesnek az üregükből a meglepődéstől – David mellett a csapat öltözékében nem Fernando Alonso várakozott, hanem Kimi Räikkönen.

– Mi? – nyögtem fel, teljesen egyszerre Ash kérdésével.

– Visszatért?

Nem szívesen láttam volna magam abban a pillanatban, amint éppen döbbenten nézem a Ferrari pilótáit, mert a kérdéses finn arcára, amikor felém tekintett, furcsa kifejezés költözött. Ezzel egy időben tesóm vigyora kissé lanyhult, és tudtam, mire gondol éppen. Hogy ha lehetőségem lesz, akkorát kap tőlem, hogy a feje 360 fokos fordulatot fog tenni. Hogy mer ilyet elhallgatni előlem, hogy Kimi Räikkönen újból a Ferrari pilótája lesz?! Ezért még számolok vele!

De mi lett akkor Alonsóval? Miközben fél füllel hallottam, hogy Brian sorban bemutat minket a pilótáknak, tekintetem végighordoztam a másik falnál felsorakozott pasikon – valljuk be őszintén, egytől egyig mindegyik megér egy hosszasabb mustrát –, és pár méterrel odébb meg is pillantottam a spanyolt Mercedeses pólóban, akinek a feje kissé eltorzult. Hoppá! Láthatóan gyilkos pillantásokat lövellt bátyám felé, vagyis nem viselhette túlzottan jól a cserét. Némiképp megértettem őt – habár a teljes történetet nem ismertem, testvéremnek hála –, hiszen megnyeri a világbajnokságot, majd azonnal leváltják, azért ha választanom kell, inkább a finn mellett voksolok.

– És Jenna Moreno – füleltem fel Brian hangjára. – Persze elképzelhető, hogy néhányatoknak nem kell bemutatni őt.

Testvérem széles vigyora visszatért, miközben azok a versenyzők, akikkel jó barátságban volt, mosolyogva intettek nekem. Ennek hatására Samantha gyilkos tekintetét éreztem a hátamba fúródni. De hát tehetek én arról, hogy Forma-1-es pilóta az ikertestvérem?

Barátnőm ismét oldalba bökött, és ezúttal az idény világbajnokára mutatott. Alonso, a többi pilótához hasonlóan engem bámult, és ez egy idő után kezdett kényelmetlen lenni. Oké, hogy miniben vagyok, és oké, hogy sokak szerint szép, de azért ez már túlzás. Sosem szerettem, ha ekkora érdeklődést kapok a férfiaktól. Feltehetően egy idő után már Davidnek sem tetszett a helyzet, mert idegesen fészkelődött a falnál, miközben hol engem, hol pedig a társait fürkészte a tekintetével. Szerencsére tanárunk tovább beszélt megtörhetetlen lelkesedésével.

– És akkor el is kezdhetnénk a fotózást – mondta, majd jobb kezével felénk intett. – Meg szeretnélek kérni titeket, hogy válasszatok magatoknak egy modellt, akivel majd elkészítjük a közös képeiteket. Mivel láthatóan sokkal többen vagytok, mint a lányok – itt egy jót nevetett –, úgy gondoltam, hogy csapatonként határozzatok, és akkor egy csoportos képet is tudunk készíteni.

Ahogy elhalt Brian hangja, a versenyzők egyszerre indultak el. Többen is közülük engem stíröltek, de nyilvánvalóan David határozott útja felém – Kimi mintha kissé vonakodva követte volna – megingatta a többség bátorságát.

– Szabad felkérnem a széplányt egy fényképezésre? – lépett elém lágyan rám mosolyogva testvérem, de vele egy időben egy másik hang is megszólalt.

– Vállalnád a Mercedes csapattal a fotózást?

3. rész

Leandra, Gonoszka, nagyon szépen köszönöm a kommentjeiteket! Most is meg tudnánk duplázni a kritikák számát? Most már végre kezd beindulni a történet, és nagyon kíváncsi vagyok a véleményetekre. :) Nem is szaporítom tovább a szót, jöjjön az új rész.

Yenna

Ha X extravagáns volt, akkor Brian Rick, az egyik leghíresebb londoni modellügynökség vezetője, és egyben az iskola tanára egy földönkívüli. Jelenlegi rózsaszínben pompázó – amikor erre a színre festette, mindenki egyöntetűen kijelentette, rossz húzás volt, persze ez egy cseppet sem befolyásolta őt a döntésében – haját kicsi tüskékbe tornyozta, fülében több karika lógott, míg majdnem mindegyik ujján ezüst gyűrűk díszelegtek. Szürkéskék szemeit nem festette, de azt hiszem, az már túlzás lett volna tőle, elég volt megemészteni már a többi furcsaságát is. Általában szűk, fekete bőrnadrágot hordott, amire épphogy csak rálógott halszálkás fehér ingje. Miközben beléptünk a stúdió ajtaján, ránk mosolygott.

– Örülök, hogy ilyen hamar megérkeztetek – szólított meg minket azonnal, én pedig a hirtelen rám törő idegességtől nagyot sóhajtottam. – Így lesz időtök rendesen el- és felkészülni. Szeretném, ha mindketten a topformátokat mutatnátok. – Az izgalomtól csak bólintani tudtunk, mire Brian tovább beszélt az aznapi vizsgánkról. – A mai vizsga témája a Forma-1 lesz, ezért ennek fényében válasszátok majd ki a megfelelő ruhát a fényképezéshez. A sminketeken, amint látom, változtatnotok kell, de biztos vagyok benne, hogy ezzel sem lesz gondotok. Mindent bele! Ja, és Jenna – kiáltott utánam, amikor már fordultunk, hogy az öltözőbe menjünk készülődni –, Bradley az irodájában vár rád, beszélni szeretne veled.

– Köszönöm, Brian – mosolyogtam a férfira, aki ezt szélesen viszonozta, majd intett, hogy mehetünk.

– Forma-1? – pillantott rám Ash, amikor már magunkban voltunk – még csak mi érkeztünk meg a helyszínre –, és magasba vonta mindkét szemöldökét. – Te is arra gondolsz, amire én? – kérdezte aztán kis reménykedéssel a hangjában.

Erre a kérdésre alig hallhatóan felnevettem, majd az egyik tükrös asztalra tettem a táskám. Igazság szerint egyelőre nem tudtam, hogyan reagáljak erre a dologra, annak ellenére, hogy mulattatott barátnőm reményteljes arckifejezése. Ha valóban azt jelenti a Forma-1 téma, amire gondoltam, akkor drága ikertestvéremnek tartozom egy kiadós veréssel.

– A kis sunyi, sze… – hirtelen elhallgattam, és behunytam a szemeimet, hogy lenyugodjak.

Igenis az lesz, amit Ash remél, hiszen David is megemlítette, hogy ez a vizsga emlékezetes lesz a számunkra.

– Hát, drága barátosném, valószínűleg igen – fordultam a mellettem álló asztalhoz lépő barátnőmhöz. – Úgyhogy vegyél fel valami hihetetlenül dögös rucit, és kápráztasd el honfitársadat. De tőlem ne várj segítséget – tettem hozzá, egy pillanatra figyelmeztetően felemelve jobb mutatóujjam. – Még a végén valaki árulónak titulál.

– Hát jó – sóhajtott egyet beletörődve Ashley, aztán küldött felém egy huncut mosolyt. – És te?

– Mit én? – rántottam meg a vállam. – Mivel Bradley állandóan azt hangoztatja, hogy meg kell mutatnom a lábaimat, minit veszek fel, de engem úgyis Daviddel párosítanak majd össze, szóval felesleges a hercehurca.

Erre már nem tudott mit mondani Ash, ezért nekiláttunk, hogy felkészüljünk az előttünk álló megmérettetésre. Először is végigtúrtuk a ruhatárat, amiből barátnőm egy fekete miniszoknyát egy Mercedeses toppal választott, míg én egy tűzpiros Ferraris mini ruhát – az, hogy hogyan sikerült pont egy ilyet találnom, kész rejtély volt számomra. Mivel ruhánkhoz az éppen aktuális lábbelink nem illett, a vizsga idejére kölcsön adtam Ashley-nek a csizmámat, én pedig egy hasonló vadítóan piros magas sarkút húztam a lábamra. Ezután következett a sminkelés, amit pillanatokon belül elintéztünk, majd megszemléltük magunkat a tükörben. Összességében véve jól néztünk ki, ezért reméltük a tanárok is meg lesznek elégedve a megjelenésünkkel.

– Na, még mindig van bő fél óránk – néztem fel a falon lógó ketyegőre, aztán vissza barátnőmre. – Akkor én meglátogatom Bradley-t. Megleszel addig nélkülem?

– Viccelsz? – pislogott rám Ash, mint egy hülyére, és ajkait édes mosolyra húzta. – Azt fogom gyakorolni, milyen szöveget mondok majd Lewisnak.

– Lökött – mormogtam neki, majd Ashley halk kacagását hallgatva kisétáltam a teremből a stúdióba, onnan pedig a folyosóra, ahol menedzserem irodája felé fordultam.

Bradley szerencsére ugyanazon a szinten székelt, így nem kellett sokat sétálnom. Már csak azért is volt ez jó, mert aki csak arra járt éppen, idióta megjegyzéseket fűzött a ruhámhoz, vagy éppenséggel fütyörészett utánam.

– Hol hordják ezek az eszüket, a gatyájukban? – motyogtam magam elé, miközben megérkeztem a célomhoz, és amilyen gyorsan csak tudtam, bekopogtam, majd nyitottam is be az ajtón. – Bocsi, hogy csak úgy betörök, de borzalom, ami a folyosón…

Már megint nem tudtam befejezni a gondolatomat, ugyanis menedzserem asztala előtt nem más ült, mint az ikertestvérem, nagyon önelégült képet vágva. Az a szemét…

– David, te mi a fenét keresel itt? – szegeztem neki a kérdést, aztán váratlanul eszembe jutott, miért is öltöztem Ferraris télapónak, ezért összehúzott szemekkel néztem rá. – Képzeld, a vizsgánk témája a Forma-1 lesz, és a nyakamat teszem rá, hogy veletek fogunk pózolni. Csak egy indokot mondj, hogy ne öljelek meg, amiért nem szóltál?!

– Hé, hugi, nyugi, jó? – emelkedett fel a székről, és közben arcára öltötte a számomra olyan ismerős boci szemeket, és ha történetesen az íróasztal mögött ülő Bradley nem mosolyog ránk teli szájjal, még meg is enyhülök, de emiatt valahogy nem sikerült.

– Nem nyugszom meg! Miért nem árultad el, hogy te is itt leszel?! Francba! Az iskola és a versenyek miatt alig látjuk egymást, és erre még arra sem vagy képes, hogy benyögd, Londonba utazol!

– Meglepetésnek szántam, Cica.

Kétségbeesetten nyögtem egyet, majd csak hogy a hangulatomnak jót tegyek, vállon csaptam Davidet, aztán végre a menedzserem felé fordultam.

– Beszélni szerettél volna velem, Brad? – kérdeztem tőle, mire ő bólintott.

– Igen, kérlek, ülj le – mosolygott rám, ezért bólintottam, aztán testvéremmel egyszerre letelepedtünk az asztal előtt álló székekre. – Tulajdonképpen a testvéred nem a vizsgád miatt van nálam.

– Hanem miért? – vetettem egy gyanakvó tekintetet az említett versenyzőre, aki viszont egy újabb ártatlan vigyorral válaszolt.

– A csapat szeretné kicsit reklámozni magát a következő idényre, ezért Stefano arra gondolt, hogy készíthetnénk egy naptárt, amiben szeretnénk, ha te is részt vennél – válaszolt Brad helyett David, és miközben magyarázott, lelkesen lengette a kezeit.

Ha Forma-1-ről volt szó, ikertestvérem teljesen megváltozott. Oda lett a vicces figura, a folyton poénokkal dobálózó srác, helyébe a megszállott és elhivatott versenyző került, aki mindent megtesz azért, hogy a legjobbját nyújtsa a pályán – ahogy én is, ha a modellkedésre került a sor.

– Természetesen tudom, hogy ez nem olyan egyszerű, hiszen amíg tanulsz, nem vehetsz részt olyan sok projectben, ezért gondoltam, hogy beszélek Braddel, és ő teljes mértékig benne van a dologban. Remélem te is.

Ismét jött a boci tekintet és a könyörgéstől kissé megremegő ajkak, aminek egy idő után sosem tudok ellenállni. Most is kénytelen voltam belátni, hogy úgyis igent mondok neki, így hát egy hosszú sóhaj keretében bólintottam. David azonnal ugrott volna, hogy magához szorítson, de határozott pillantásom megakadályozta ebben.

– Legközelebb, ha egy vizsgám tárgya leszel, leszel szíves előre szólni, különben megnyuvasztalak – jelentettem ki, mire ő védekezően emelte fel a kezét.

– Ez titoknak számított – magyarázta, viszont én csak megráztam a fejem, hogy ez nekem nem elég.

– A testvérem vagy, ilyenkor ezt helyezd előre a titok elé – mosolyogtam rá, majd végre engedtem, hogy az ölébe húzva megöleljen.

– Szeretlek, hugi! – súgta a fülembe, amitől ajkaim lágy mosolyra húzódtak.

– Én is szeretlek! – válaszoltam, aztán kecsesen felemelkedtem az öléből. – De semmi elhallgatás és titkolózás!

– Öööö… Persze! – vágta rá bizonytalanul kis gondolkodás után.

– Már megint nem mondasz el valamit – hunyorogtam rá gyanakodva, mire ő kétségbeesetten tárta szét a karjait.

– Én…

– Tudod mit, ne mondd el, ha nem akarod – vágtam a szavába, és ő láthatóan megkönnyebbülten fújta ki a levegőt, azért én ennyivel nem értem be. – De ha megtudom, hogy valami velünk kapcsolatosat titkolsz, készülj a halálra! Most viszont mennem kell. És légy szíves próbálj meg kicsit felnőttesen viselkedni, amikor fényképezkedünk, elvégre a jegyemről van szó.

– Én felnőtt vagyok! – kiáltott utánam David, ugyanis akkor már az ajtónál álltam.

– Mikor, álmodban? – vágtam vissza, azzal kiléptem a folyosóra.

Miután elengedtem a kilincset, és a stúdió felé fordultam, még hallottam, hogy valami kemény puffan a már becsukott ajtónak.

2. rész

Itt is a 2. rész! Nagyon örültem, hogy kaptam kommentet (még egyszer köszönöm, Leandra!), és még jobban örülnék, ha esetleg kicsit többet kapnék. Nem vagyok telhetetlen, ha megduplázódik a számuk, az is szuper. :)

Egyébként, ha figyelmesen nézitek az oldalt, észrevehetitek, hogy megint hozzá pakoltam egy kicsit. Most már a szereplők házait is megnézhetitek, ahogy a történettel párhuzamosan a világbajnokság eredményeit is fel fogom tenni, egyelőre csak a pályák nevei vannak fent. Szóval jó nézelődést és olvasást!

Yenna

A Sánta Tigris – hogy miért pont ez a neve, még senki sem jött rá – az iskolától nagyjából tízpercnyire volt, és mivel az óráink előtt Ashley-vel rendszerint itt szoktunk találkozni, többnyire itt tettem le Smart Cabriómat. Még szerencse, hogy nem valamilyen hatalmas döggel mászkálok, mert akkor még fél óra után is csak a kávézó körül köröztem volna parkolóhely után kutatva, mint valami féleszű, de így egy viszonylag kicsi helyre elég hamar be tudtam tuszkolni a drágámat – imádom, hogy olyan tűzpiros, mint egy Ferrari, és nyáron lenyithatom a tetejét, hogy hajamat szabadon fújja a szél.

Mike kávézójába belépve – nem tudom, miért, de a fickó már az első pillanatban azonnal megkedvelt minket, ezért onnantól kezdve garantált volt számunkra az árkedvezmény és a finomabbnál finomabb ételek és italok –, rögtön megpillantottam barátnőmet, aki az egyik félreeső sarokban ücsörgött, és egy ásványvizes palackot szorongatott a kezében.

Az elmúlt hetek hóbortjaként fekete haját sötétrózsaszínnel melíroztatta, ráadásul még be is göndörítette, orrában szokás szerint azt az ezüst karikát viselte, amit egy korábbi születésnapjára tőlem kapott, és a divatot tökéletesen követve a legújabb ruhát húzta magára. Ha nem sütött volna róla az idegesség, szinte vadító lett volna, de így csak egy kétségbeesett lányt láthattak.

– Még mindig parázol? – szólítottam meg, amint odaértem hozzá, majd lehuppantam vele szembe egy székre. – Szerintem feleslegesen aggódsz.

– Nem tudom – rázta meg a fejét Ash, aztán kortyolt a vízből, mielőtt folytatta. – Valószínűleg igazad van, és nem lesz semmi probléma a vizsgán, de akkor is aggódok. Ez egy nagyon fontos megmérettetés, vagyis szeretném a topformámat hozni.

– Nem kell félned. Biztos vagyok benne, hogy csúcs leszel – mosolyogtam rá, és amikor láttam, hogy azt szája sarkának felhúzásával viszonozza, intettem a pult mögött álló Mike-nak, hogy hozhatja a szokásosat.

A férfi máris nekilátott elkészíteni a cappuccinónkat és a két csokis muffint, pár perccel később pedig már hozta is ki – mint mindig, most is valóságos rajzkölteményt alkotott nekünk a cappuccino tetejére.

– A hölgyek kedvence – mosolygott ránk, és közben gondosan eligazgatta előttünk a csészéket. – Matt nagyjából negyed órával ezelőtt járt itt, és azt üzente, sajnálja, amiért nem tudott maradni, és megvárni titeket, de az iskolában találkoztok majd.

– Oké, köszi, Mike – viszonoztam a férfi mosolyát, aki tőlünk tovább egy másik asztalhoz lépett egy másik asztalhoz, mi pedig érdeklődve figyeltük, ahogy buzgón felveszi a következő rendelést.

Jócskán benne járt már a hatodik x-ben, amit csak hosszas utánajárásoknak köszönhetően derítettünk ki róla, mégsem látszott rajta. Annak ellenére, hogy több alkalmazottja is volt, továbbra is részt vett minden munkában, egyszer még azt is láttam, hogy a konyhában felmossa a padlót. Haja még mindig nem őszült – vagy lehet, hogy festeti? –, világosbarna-szőkés tincsekben hullott a homlokába, sötétbarna szemei pedig állandóan vidáman fürkészték a vendégsereget. A pasas egész lényéből áradt a kedvesség és a nyugalom, talán ezért volt, hogy a Sánta Tigris csak ritkán volt üresen látható.

– Egyébként hogy aludtál? – fordultam később Ashley-hez, aki már javában kortyolgatta a cappuccinóját, ezért én is felemeltem a poharat.

– Tűrhetően. És te?

– Már megint rémálmom volt, igaz, szerencsére nem emlékszem rá, mit álmodtam, majd David boldogított – válaszoltam fintorogva, de erre barátnőm csak vigyorgott.

– Csak szeret téged. Bárcsak nekem lenne ilyen testvérem, mint neked!

– Azért ne irigyelj annyira – pillantottam Ash-re, majd beleharaptam a muffinomba. – Mmmmm… Ha egyszer sikerülne kierőszakolni Mike-ból ezt az isteni a receptet!

A kávézó összes étele finom volt, de a csokis muffin egyenesen isteni. Már többször próbáltam elkérni Mike-tól a receptjét, de a férfi olyan makacs volt, mint egy öszvér, és folyamatosan megtagadta a kérésemet. Pedig egyszer még arra is rávetemedtem, hogy felajánlottam neki, megnézhet ruha nélkül, de úgy látszik, nem voltam neki annyira csábító, ugyanis nem kapott az alkalmon, ahogy sokan mások tették volna.

– Ki kellene deríteni, hátha van valami, amivel megzsarolhatnánk – vetette fel Ashley, majd két hatalmas falattal ő is eltüntette a saját süteményét, és miután lenyelte az utolsó falatot, folytatta. – Talán csótányokat tárol a konyhában.

– Brrr… – rázkódtam össze a gondolattól, és közben vetettem barátnőmre egy rosszalló pillantást. – Még csak ne is említsd azokat a dögöket! Utálom őket!

– Oké, akkor valami más kell – rántotta meg a vállát Ash, majd visszatért a cappuccinójához.

Az elkövetkezendő fél óra azzal telt, hogy a különféle zsarolási módszereket taglaltuk, majd áttértünk az előttünk álló vizsgára. Azzal, hogy a megmérettetés pillanata egyre inkább közeledett, önkéntelenül is megszállt minket az izgalom, ezért már fél tizenegykor fizettünk Mike-nak, majd otthagytuk a kávézót, hogy átsétáljunk az iskolába. Persze, ahogy az ilyenkor lenni szokott, az idegességem minden egyes lépéssel növekedett, így mire beléptünk az épület ajtaján már majdnem én is olyan rémült voltam, mint amilyen Ashley korábban.

– Jen, Ash! – csendült fel egy vidám kiáltás, amint beléptünk, ezért mindketten a hang irányába fordultunk, hogy közeledő barátunkra mosolyogjunk.

A fiú Ashley-hez hasonlóan a legújabb divat szerint öltözködött, és mindenki legnagyobb döbbenetére előszeretettel húzta ki enyhén ferde vágású szemeit fekete szemceruzával. Állítása szerint ennek semmi köze sincs nemi beállítottságához, ugyanis köszöni szépen, a lányokat szereti, mégis sokan gondolták róla első benyomásra, hogy egy meleg divattervezővel hozta őket össze a sors. Ezen kívül, hogy ez ne legyen elég, az egyik iskolai fodrász ötletére hófehérre festette a haját, ami extravagáns módon lógott arcába. Egy szóval mondva, rettentően vonzó volt – még a kihúzott szemeivel is –, habár sosem gondoltam rá úgy, mint férfira, hiszen évek óta a legjobb haverom volt.

– Helló, X! – öleltem meg Matt-et, aki viszonzásul csontropogtató szorításban részesített. – X, összetörsz – nyöszörögtem egy idő után, mire a srác elengedett.

– Bocsi!

Legnagyobb élvezetemre Ashley sem úszta meg a fájdalmas örömködést, de barátnőm egy erőteljes hátbavágással jelezte, szeretne hátrébb húzódni, így X elengedte őt is.

– Mondd, amerikai ösztöndíjat, utazást, vagy mi a fenét nyertél, hogy itt széttöröd a csontjainkat? – kérdezte szinte azonnal Ash, amint kiszabadult az erős karok közül, és karjait mellkasa előtt összekulcsolva várta a magyarázatot.

– Nem történt semmi, csak gondoltam, ma szükségetek lesz minden támogatásra – vigyorgott Matt, én pedig csak megcsóváltam a fejem.

– X, értékelem a buzgóságod, meg a támogatásod, de ha megkérhetnélek rá, ezt ne úgy tedd, hogy közben megölsz minket. Inkább érd el, hogy Brian a lehető legjobb értékelést írja rólunk, és kiváló jegyet kaphassunk – szólalt meg helyettem Ashley, mire én helyeslően bólogattam.

– Hát jó – sóhajtott egy nagyot barátunk. – Sajnos ezt nem ígérhetem meg nektek, viszont elkísérhetlek titeket a kettes stúdióba, ahol majd vizsgázni fogtok. Azt hallottam, hogy Brian már ott van, hogy a korábban érkezőknek kiadja az utasításokat.

Erre nem tudtunk nemet mondani, ezért mindketten belekaroltunk X-be, és hármasban sétáltunk az említett stúdióhoz. Reméltem, hogy ott találom Bradley-t is, hátha ki tudok szedni belőle valamit a vizsgával kapcsolatban.