10. rész

Bocsánat, hogy ilyen későn rakom fel az új részt, de péntek este és majdnem egész szombaton, se az éjjel nem voltam itthon, ma pedig az akkor történt eseményeken járt az agyam. De már itt is az új rész. Jó olvasást! :)

Yenna

Másnap viszonylag egész korán felébredtem, ahhoz képest, milyen későn aludtam el. Gyorsan bementem a fürdőszobába, és lezuhanyoztam – azzal nem akartam húzni az időt, hogy beülök a kádba –, aztán magamra húztam egy kényelmes, fehér színű nadrágot és egy ugyancsak fehér garbót, végül pedig belebújtam kedvenc mamuszomba. Hajamat az egyszerűség és a kényelem kedvéért lófarokba fogtam, majd lesétáltam a konyhába, hogy reggelizzek.

Ahogy minden ünnepi alkalomkor lenni szokott nálunk, anyukám és nagymamám már a tűzhely előtt sürgölődött, miközben nagypapa a konyhával egybenyitott ebédlőben álló hatalmas asztalnál ült, és az újságját olvasta.

– Jó reggelt – köszöntem nekik, mindegyiknek adva egy-egy puszit, majd letelepedtem a konyhapult előtt álló bárszékek egyikére. – Apa merre van?

– Elmentek Daviddel fát nézni – felelte anyukám, és pár perccel később elém rakott egy tányérnyi szalonnás rántottát egy csésze teával. – Lassan most már jönniük kell.

– Ühhüm – bólogattam számba tömve egy adag rántottát, de a második villa megakadt fél úton. – Jól emlékezhetem, hogy az éjjel Kimi Räikkönent láttam? – kérdeztem, és mintha csak valamilyen jel lett volna, abban a pillanatban nyílt az oldalsó teraszajtó, majd a szőke finn sétált be egy sötétbarna hajú nő társaságában.

A versenyző és vélhetőleg a felesége láttán akaratom ellenére is horkantás tört fel a torkomból, amit azzal próbáltam leplezni, hogy számba pakoltam vagy kétvillányi rántottát, majd lelkesen rágni kezdtem. A férfinak mintha feltűnt volna, de csak a szemöldökét vonta fel majdnem észrevétlenül. De hát tehetek én róla, hogy nem számítottam a finn világbajnokra testvérem szobájában teljesen részegen? Egyáltalán Jenni tisztában van azzal, hogy férje jócskán a pohár fenekére nézett?

– Jó reggelt, Mrs. Moreno – köszönt a szőke, de hogy anyámnak vagy a nagyinak, azt már nem tudtam.

– Mondtam már, Kimi, nyugodtan hívhat Mariának – cincogta vékony hangján nagymamám, és közben olyan természetes módon paskolta meg Kimi karját, hogy ismét a rántottát kellett segítségül hívnom.

– Értem. – A férfi láthatóan zavarban volt, ami megmagyarázhatatlan módon igen szórakoztatott engem. – Segíthetünk valamiben? – kérdezte utána, azonban a család két asszonya sietősen leintette őt, miszerint ő és a felesége most vendégek, vagyis semmi dolguk nincs, mint leülni az asztalhoz, és megenni az eléjük letett reggelit.

Igazán mulatságos volt végignézni, ahogy a nagyi határozottan az asztal felé terelte a párocskát, majd szinte lenyomta Jennit az egyik székbe – vélhetően félelemből Kimi magától lehuppant mellé –, miközben anya kiadós reggelit tálalt nekik. Érdekes módon minket Daviddel sosem kényeztettek el ennyire. Nem mintha bántott volna, inkább csak mosolyogtam a buzgóságukon.

– Te, jól látok? Azok ülnek az asztalnál, akikre gondolok? – hallottam meg hirtelen Ashley suttogását, aminek köszönhetően nem sokon múlott, hogy kiköpjem a számban lévő falatot.

– Azt a kurva! – kiáltottam fel, szívemre szorítva mindkét kezem, miközben azonnal éreztem, hogy mindenki felém fordul – legalábbis szőke vendégünk tutira bámulhatott, ugyanis rögtön borsózni kezdett a hátam –, és sejtettem, hogy édesanyámtól hamarosan megkapom a csúnya beszéd miatti fejmosást. – Ash, azt akarod, hogy szívinfarktust kapjak? – kérdeztem azért még utána barátnőmtől, majd küldtem a vadul vigyorgó lány felé egy gyilkos pillantást. – Francba, te ezt élvezed?! – keltem ki magamból, amit követhetett volna még több kirohanás, de anyukám megelőzött.

– Jenna Moreno, mellőzd ezt a beszédet, vagy különben megtapasztalhatod, milyen ízű a szappan!

– De hisz a fárszt hozta rám, amikor váratlanul itt termett mellettem! – tiltakoztam azonnal, és megfordultam, hogy anyura nézhessek, aki az asztal mellett állt, csípőre tett kezekkel. – Inkább őt kellene megbírságolni az ember egészségének veszélyeztetése miatt! – mutattam a hátam mögött továbbra is vigyorgó Ashley-re.

– Kiről álmodoztál olyan nagyon?

– Idióta! – morogtam, ahogy meghallottam a hangját, ami azonban édesanyám szemében nem volt igazán udvarias.

– Jenna!

– Jól van! – tettem fel a kezem megadóan, aztán leugrottam a székemről. – Befogom a számat. Te pedig töröld le azt az önelégült vigyort a képedről! – sziszegtem barátnőmnek, miközben a tűzhelyen álló serpenyőhöz léptem, hogy még szedjek magamnak még egy kis rántottát.

– Hűha! Valaki bal lábbal kelt fel. Vagy hosszú volt az éjszaka?

Kezemben a kicsit megrakott tányérral pördültem bátyám felé, aki apa társaságában éppen akkor állított a padlóra egy hatalmas fenyőfát. Daviden egyáltalán nem látszott, mikor és hogyan érkezett haza – arról már nem is beszélve, hogy hamarabb kelt, mint én –, ezen kívül pedig a szája folyamatosan mosolyra görbült. Ez pedig kellőképpen felbosszantott.

– Nem akarok ujjal mutogatni, de nem én voltam az, aki az éjszaka kellős közepén érkezett haza, és teli torokból bömbölt. Megjegyzem, hogy rettentően hamisan – jegyeztem meg szárazon, de testvérem csak még inkább mosolygott.

– Nem lehet mindenki tökéletes – mondta, és lassan elém sétált, persze közben kezet fogott Kimivel, és megpuszilta a nőket, engem kivéve. – Például az a zsák, ami rajtad volt tegnap este…

– Hogy az a…

Azonnal felment bennem a pumpa, aminek következtében az első dolgot csináltam, ami eszembe jutott – azt a kevéske ételt, amit másodszorra szedtem magamnak, egy határozott mozdulattal drága, jó tesóm arcába nyomtam. Határozottan nem számított ilyesmire, ami azonnal javított a kedvemen, na meg a képére kiülő elképedés. Azért szüleim nem ujjongtak annyira, habár láttam, hogy Ash szája is felfelé görbül – a finnt nem tudtam, mert eszem ágában sem volt felé nézni.

– Jenna Moreno!

– Most mi van? – fordultam anyukám és apám felé széttárt kezekkel, miután persze letettem a konyhapultra az üres tányért – legalább fogyózom kicsit. – Ő kötözködött velem!

Szüleimet nem győztem meg ezzel a magyarázattal, ráadásul azt is rosszul tettem, hogy nem figyeltem ikertestvéremre, aki ezt kihasználva hirtelen a vállára kapott. Én azonnal felsikoltottam, majd David hátát kezdtem el püfölni, hogy kiharcoljam a szabadulásomat. Sajnos sem ez, sem pedig a csúnyábbnál csúnyább szavak – abban a másodpercben egyáltalán nem érdekelt, mit szól ehhez anya, és az sem, milyennek mutatom most magam csodálatos vendégeink előtt.

– David, azonnal tegyél le! – követeltem sokadszorra, mialatt bátyám valamerre tartott, viszont ő most sem hallgatott rám. – David, esküszöm, nagyon megbánod, ha nem raksz le! – folytattam, éppen akkor, amikor kicipeltek a hátsó ajtón és a verandán keresztül a kertbe.

– A szavad számomra parancs – jött a felelet, majd a következő pillanatban a medencében találtam magam.

A dologgal csak annyi volt a probléma, hogy a december javában tartott – igaz, a hónak nyoma sem volt –, és a medencében lévő víz kellőképpen hideg volt. Hangot is adtam elégedetlenségemnek, amint felértem a felszínre egy hosszú és szaftos káromkodással, de láthatóan David egy cseppet sem bánta meg tettét.

– Ez a rántottáért, és azért, mert az éjjel leöntöttél!

Felsikoltottam, aztán amilyen gyorsan csak tudtam, kikászálódtam a partra, azonban addigra tesóm beiszkolt a házba. Meneküljön is, mert én most megölöm! Úgy rohantam be utána, hogy szerintem már a fejem is füstölt, és az sem érdekelt, hogy közben szépséges víztócsákat hagyok magam mögött.

– Mondd, te teljesen meghibbantál?! – ordítottam, amint beértem – kit érdekel most már a rendes viselkedés –, és mivel a mamuszom annyira teleszívta magát vízzel, hogy kényelmetlen és nehéz lett, lekaptam a lábamról, aztán váratlan ötlettől vezényelve mindkettőt hozzávágtam a néhány méterre álló bátyám fejéhez. – Maranellóban hagytad azt a kevés eszedet is, ami csökött agyadban található?! Mit tudom én, hány fok van csak kint, és te beledobsz a medencébe! Ha megfáztam, én esküszöm, hogy nem éled túl!

Szép kis indítás karácsony estéjén, de magasról leszartam – éppen forrtam a dühtől. Még azután is mérgelődtem, miután felcsörtettem a szobámba, hangosan bevágva magam mögött az ajtót. A vizes ruhától máris reszkettem, ezért gyorsan lekapkodtam magamról, majd a fürdőbe sietve forró zuhany alá álltam. Csak kerüljön a kezembe az az átkozott! Lehet, hogy hiba volt megvenni neki azt az órát?