8. rész

Az elmúlt hetek szokásához híven megint kések kicsit, de szerencsére most csak egy napot. Pénteken este (éjszaka értem csak haza) és szombaton is randiztam, ezért nem volt már időm javítani. Viszont most megtettem. :) Előzetesen kérek minden ... rajongótól elnézést, hogy vadbarmot csináltam belőle, de hát szükségem van egy negatív szereplőre is. Jó olvasást!

Yenna

(Kimi szemszög)

Mindig is tudtam, hogy a nők okozzák a férfiak vesztét, de ezt eddig még sosem tapasztaltam magamon ilyen intenzíven, mint ezen a mai napon.

Egy teljes hetet töltöttem el Maranellóban, hogy véglegesítsük a szerződést, és találkozzam a régi-új csapatommal, aztán Londonba mentünk, mert a teljes mezőny itt találkozott egy sajtótájékoztatón. Természetesen az utóbbi nem telt el botrány nélkül, ugyanis láthatóan Alonso nem viselte túlzottan jól, hogy leváltottam – valami suskus volt a dolog hátterében, de a személyzet és új csapattársam, David Moreno is mélyen hallgatott. Ezután csapatostul elindultunk egy modellképző iskolába, képeket készíteni rólunk egy újságba. És most itt vagyok, egy lány társaságában, aki olyan érzéseket ébresztett fel bennem, amit még Jenni sosem, aki ráadásul csapattársam ikertestvére. Sőt egyszer ő nyerte meg a bátyja helyett és mindenki tudta nélkül a koreai nagydíjat. Aki éppen azt akarja tőlem, amire még gondolnom sem lenne szabad.

– Sejtem, de ez egy nagyon rossz ötlet – mormoltam Jennának – francba, hogy még a neve is hasonlít! – hátra, miközben éreztem, hogy a téma egyre inkább hatással van a testemre. – Szeretem a feleségem, és még csak eszembe se jutna, hogy megcsaljam. Még akkor is, ha rettenetesen csábító vagy.

Reméltem, hogy majd visszakozni fog, mert tényleg nem akartam elárulni Jennit. Na meg abban is reménykedtem, hogy ez az egész fényképezősdi hamar véget ér, és én végre rohanhatok haza Baarba. Most leginkább arra volt szükségem, hogy karjaimba zárjam a feleségem, ezzel verve ki onnan egy világosbarna hajú szépséget.

– Csak annyit kellene tenned, hogy rám nézel – hallottam Jenna mormogását a fülemnél, ami még jobban rátett egy lapáttal az amúgy sem nyugodt lelkiállapotomra. – Eszembe se jutott olyasmit kérni tőled.

És ezt higgyem is el? Mert a kettesben eltöltött fényképezés alatt, és a mostaninál is tisztán éreztem, ő is ugyanúgy akarná, ahogy én. Azonban amikor a kétségbeesett töprengésem közben felpillantottam, és megláttam a kérdéses spanyolt, annak ellenére felforrt a vérem, hogy tulajdonképpen semmi közöm sincs Jennához. Alonso olyan leplezetlenül bámulta, hogy nekem kezdett el ettől viszketni a tenyerem. Oké, akkor játszunk kicsit!

Gondolatban bocsánatot kértem Jennitől – még akkor is, ha komoly dolgot nem vagyok hajlandó művelni –, majd egész testemmel oldalra fordultam, hogy David húgára nézhessek. Mozdulatom közben ő bal lábát is felhúzta maga mellé a kocsi orrára, és így elfeküdve sokkal kényelmesebben hajolhatott közelebb hozzám. Persze, ha tehetem, valószínűleg abban a szent minutumban megkóstolom gyönyörű száját, de e helyett csak felemeltem jobb kezem, és ujjaimat hosszú fürtjei közé fúrtam.

– Ti meg mi a fészkes fenét csináltok? – csattant fel azonnal elég közelről csapattársam feszült hangja. Már éppen szabadkozni akartam, de elég volt belenéznem azokba a gyönyörű kék szemekbe, és máris elhalt a hangom.

– Csak fényképeket készítünk a januári Forma-1-es laphoz – válaszolta higgadtan Jenna, aztán valamennyit távolodva tőlem testvérére nézett. – És szeretném lelohasztani egy idegesítő alak lelkesedését.

– Mi? – David elsőre teljesen értetlenül nézett ránk, de aztán amilyen lassan az elején, olyan gyorsan ocsúdott fel, és pillantott körbe a terembe, majd szinte azonnal meg is akadt a szeme az említett spanyolon. – Azt a jó kurva…

A kedves kis szitokáradat után a lánynak még odébb húzódni sem volt ideje, bátyja már ugrott is ki a kocsiból – előtte a kormányt valamerre elhajította –, aminek köszönhetően Jenna halk kiáltás kíséretében egyenesen az ölembe pottyant. Az egész kínos helyzetet az mentette meg, hogy mindketten David őrjöngő arckifejezésére és sietős lépteire figyeltünk, amivel átszelte a stúdiót, majd utána teljes erejével nekiment Alonsónak.

– David! – sikkantott fel húga, és már fel is pattant mellőlem, hogy kövesse testvérét, mire én is felemelkedve követtem, de csapattársam eléggé süketnek tűnt, mert nem hallgatott egyetlen egy kiáltásra sem, hanem arcával a spanyol képébe mászott.

– Nem fogsz kikezdeni a húgommal, vetted?! – bömbölte David, azonban a spanyol mintha nem fogta volna fel, hogy hatalmas veszélyben van az élete, ugyanis csak megrántotta a vállát, majd teli szájjal vigyorogni kezdett.

– Nem vagy az apja, hogy megtiltsd nekem bármit, és egyébként is, mi van, ha ő is akarja a dolgot? Biztos vagyok benne, hogy megadhatok neki mindent, amit csak akar, még az ágyban is. Neked pedig nincs jogod megakadályozni a húgod boldogságát.

Egy ilyen szöveg után én minden bizonnyal bevertem volna Alonso képét – amikor annak idején a száguldó cirkusz résztvevője voltam, még nem volt ekkora barom, de ezek szerint a Ferrarinál teljesen elzüllött –, viszont csapattársam sokkal józanabb volt nálam. Csak lökött egyet a spanyolon, aztán egy lépést hátrált.

– Jobban teszed, Alonso, ha békén hagyod Jennát, különben velem gyűlik meg a bajod! – jelentette ki utána az idegességtől kissé remegő hangon, és közben észrevettem, hogy kezeit ökölbe szorítva próbál lenyugodni.

– Ugyan, te sem akarhatod, hogy a lapok megírják, összeverekedtél az egyik versenyző társaddal, aki ráadásul a volt csapattársad. Mert ha engem megütsz, garantálhatom, hogy azonnal elmondom mindenkinek, milyen durva vagy.

David olyan villámgyorsan mozdult, hogy csak annyit lehetett látni, hogy az egyik pillanatban még pár lépésre Alonsótól áll, majd a másikban közvetlen előtte, jobb kezét szorosan a nyakára kulcsolva.

– Csak annyit mondok, Alonso, ha beszélsz, én is, ami nem igazán tenne jót a karrierednek – sziszegte, ami hallatán kíváncsian vontam fel a szemöldököm. – Szóval szállj le a testvéremről, és nem lesz semmi gond – tette aztán hozzá, újból taszítva egyet a spanyolon, majd egy mély lélegzetvétel után a fotós, és a mellette döbbenten ácsorgó két pasas és nő felé fordult. – Végeztünk? – Ők még mindig meglepetten álltak az események hatása alatt, ezért csak egy bólintásra tellett tőlük. – Oké, akkor én megyek. Bradley, majd szólj, ha megvannak a részletek – biccentett az egyik férfi felé, aztán megfordult, és kicsörtetett a stúdióból.

– Vajon, ha a bátyád ilyen szenvedélyes veszekedés közben, te milyen lehetsz az ágyban?

Jenna Moreno keze a következő másodpercben hangosan csattant Alonso arcán, majd a lány minden további szó nélkül követte a bátyját. Mivel ezek után nem volt kedvem tovább maradni, én is kifelé fordultam, csak még előtte elköszöntem Sebtől és Heikkitől, majd intettem Lewiséknak – velük még a Forma-1-ből való eljövetelem előtt kerültem jó kapcsolatba.

A folyosóra kilépve rögtön észrevettem a testvéreket, akik szorosan egymást ölelték. David kezei a lány hajába túrtak, ami azonnal eszembe jutatta, milyen volt ujjaimat a csodás tincsek közé fúrni. Ez egyáltalán nem tett jót lelkemnek, így hát gyorsan más felé tereltem a gondolataimat, aztán óvatosan megközelítettem az ikreket.

– David?

– Kimi – kapta fel a fejét csapattársam, és gyorsan elengedte a húgát. – Bocs, a köcsög miatt – tette aztán hozzá szabadkozva, mire én megvontam a vállam, majd gyanakodva figyeltem a félig spanyol, félig angol férfit.

– Van egy olyan érzésem, hogy valamiről nem tudok – mondtam lassan, bízva abban, hogy választ kapok, de sajnos reménykedésem hiábavalónak bizonyult.

– Addig jó, amíg nem tudsz róla.

Újból megvontam a vállam, elvégre nem akarásnak nyögés a vége. Ha David nem akar beszélni a spanyolt érintő – abban biztos voltam, hogy köze van Alonsóhoz – dologról, akkor nem firtatom. Talán jobb is, hogy nem tudom. Akkor viszont fogom magam, és azt teszem, amit már nagyon rég meg kellene – hazamegyek a feleségemhez.

– Értem. Én most hazarepülök Svájcba, szóval majd beszélünk egymással, és januárban találkozunk Maranellóban – nyújtottam felé a kezemet, amit csapattársam azon nyomban elfogadott.

– Kellemes ünnepeket nektek! – szorította meg a kezem, és a stúdióban történtek után szerintem először mosolyodott el.

– Köszi, nektek is. – Elengedtem David kezét, majd a húgára emeltem a tekintetem. – Szia.

– Szia.

Más esetben elképzelhető, hogy puszival búcsúzom el a lánytól, de jelen pillanatban nem akartam megközelíteni őt. Így hát egy biccentés után megfordultam, hogy megkeressem a termet, ahova a cuccainkat pakoltuk átöltözés előtt, de alig tehettem meg pár lépést, amikor David utánam szólt.

– Kimi, ne felejtsd el, hogy karácsony után fényképezés lesz a naptárhoz. Majd hívlak a részletek miatt.

– Oké – fordultam meg, és bólintottam. – Még egyszer kellemes ünnepeket!

– Nektek is.

Intettem a két testvérnek, aztán újból az eredeti célirányom felé indultam. Csak néhány percre volt szükségem, és már kint is álltam a sötétkék Bentley-m mellett – overálom gondosan elcsomagolva sporttáskámban –, amit angliai tartózkodásaimkor használtam – ha éppen nem voltam a szigetországban, a reptér mellett található parkolóban őrizték. Persze Baarba való utazásomhoz már több időre volt szükségem, emiatt mire a gép leszállt a zürichi repülőtéren, már majd kiugrottam a bőrömből. Természetesen ennek köszönhetően azt a huszonkilenc kilométert, amit Zürichből tettem meg hazafelé, rekordidő alatt abszolváltam, ugyanis tövig nyomtam a gázt. Még az sem érdekelt, ha elkapnak a rendőrök. Szerencsére nem történt meg, így zakatoló szívvel és vad vigyorral az arcomon ugrottam ki később a kocsimból – egy Lotus Evoras S-ből –, miután beparkoltam a kapun – arra nem volt kedvem és türelmem se, hogy a garázsba is beálljak –, majd felrohantam a bejárathoz, és valósággal feltéptem azt.

– Jenni! – kiáltottam el magam, miközben a táskámat úgy, ahogy volt, lehajítottam a padlóra, aztán azonnal feleségem keresésére indultam.

– Kimi? – jött szerelmem bizonytalan válasza a nappaliból, ezért azonnal arra felé fordultam.

Feleségem egy igazán csábos ruhában volt, alig ért le a combja közepéig, és egy fekete magas sarkúban, azonban nem sokáig gyönyörködtem alakjában. Helyette inkább elkaptam a derekánál fogva, majd számat az ajkaira tapasztottam. Hála az égnek, ezek után egyszer sem jutott eszembe Jenna Moreno.